Safety Car - Biztonsági autó az F1-ben

A száguldó cirkuszban a különleges események alatt a mezőnyt felvezető autót safety car-nak, vagy másnéven pace car-nak nevezzük.

Ez a "találmány" az Usa-ból érkezett. Amerikában 1910-ben használták először, és komolyabb pályaversenyek az USA-ban ma sem bonyolódhatnak le nélküle. Az F1-be bár az 1973-as kanadai gp-n már bevetettek egy Porsche 914-est, érdekes módon mégis csak 1992-ben tették kötelezővé a biztonsági autó intézményét. Kezdetben évente változtak a márkák, és modellek. Senna imolai tragédiájában például sokak szerint közrejátszhatott az az Opel Vectra, amely talán túlságosan is lelassította a mezőnyt, ezáltal kihűtötte a versenyautók abroncsait...

A biztonsági autónak, és sofőrjének "előteremtése" nem sokkal ezután már az FIA feladata lett, a nemzetközi automobil szövetség pedig hamar egymásra talált a Mercedes Benzzel. A hatalmas reklámot jelentő beszállítói státusz első haszonélvezője egy CLK 55-ös lett, amelyet természetesen - csakúgy mint minden utódját - házi AMG tuninggal láttak el. Bár a televíziós felvételeken úgy tűnik, mintha csupán poroszkálna a biztonsági autó a kis "méregzsák" képességei meggyőzőek: 360 lóerő, öt másodperc alatti 100-ra gyorsulás, és 300 km/h körüli végsebesség. Ez utóbbinak leginkább a monzai célegyenesben veszi hasznát, ahol már 280 km/h-val is száguldott
Bernd Mayländer a safety car hivatalos sofőrje. A GT, és DTM autókkal versenyző, soha nem vezetett Forma 1-es torpedót, de érdekes módon ő is úgy lépet a királykategóriába, ahogyan a legnagyobb sztárok: aZ F3000-es safety car-on edződött. Manapság már óriási a rutinja, a nagydíjak előtt mégis egy órát edz kocsijával az adott pályán, hogy belője magát, és autóját. Mivel a hiba itt kizárt. Nemcsak azért mert hogyan is nézne ki, egy mentésre szoruló biztonsági autó, hanem mert a Formula 1-es gépek motorjainak hűtése, illetve fékeinek, és gumijainak melegen tartása állandó minimum 100 km/h-ás sebességet igényel. Kivédhetetlen esetekkel szemben persze semmit nem tehet a sofőr: néhány éve Monacóban egy edzés után a kanyar miatt láthatatlan, vontatott F1-es autóba rohant bele hátulról Jean Ragnotti , az akkori Renault Clio safety car vezetője, nem kis derültséget keltve ezzel a nezőközönségben...

 Mit lát a versenyző futam közben?

A Forma 1-es autók vezetőülését figyelembe véve inkább egy repülőgép jut a szemlélődő eszébe mint egy személyautó, ésez nem véletlen, hiszen a versenyautók tervezői nagyrészt a repülőgépgyártásból érkeztek a Forma 1-es istállókhoz.

A műszerfalon egy folyadékkristályos (LCD) kijelző tűnik fel leginkább amely jelzi a motor aktuális fordulatszámát, a hűtővíz hőmérsékletét, az aktuális köridőt, a választott sebességfokozatot, és azt, hogy hány kilométerre elegendő üzemanyag van még az autóban. Ami leginkább hiányzik egy átlagos sofőr számára az a sebességmérő, amelyre több ok miatt sincsen szükség. A versenyző az adott viszonyok közti határon autózik, és az a minimális különbség, amely a hajszálnyival jobb köridőtől elválasztja, csak számítógépes elemzések segítségével fedezhető fel (telemetria). A versenyző arról is információt kap a kijelzőn keresztü, hogy milyen távolságban van az előtte autózó versenyző. A vezető hozzávetöleg 70 információt olvashat le a kijelzőről.

A gombok, és kijelzők száma azonban nem olyan borzasztó, mint amire a kívülálló számít. A kormánynak nevezett, de arra csak minimálisan hasonlító szerkezeten kapott helyet a kipörgésgátló (TC) szabályzógombja, a startgép elektronikája, az automata váltó, valamint a kuplung. Egy átlagos kormányom 15-16 kapcsoló van, így a versenyző a kormány elengedése nélkül is szinte mindent tud szabályozni. A kormányon többek között megtalálható az aktuális pálya rajza is. A kormányról leolvasható legfontosabb információ a tökéletes kapcsolás ideje a ledek segítségével. Ennek ismerete nélkül nehéz a jól időzített vissza, és felváltás tehát a maximális teljesítmény kicsiholása a versenygépjárműből. A motor leégését megelőzendő külön kijelző értesíti a versenyzőt a motor túlpörgetésésről. Az eddig felsoroltak mellett a versenyző italt spriccelhet a szájába, változtathat a felfüggesztés keménységén, állíthatja a féknyomást, szervót, a boxutcával fennálló rádiokapcsolat hangerejét, és még millió más dolgot, amelyekről még néha a versenyző sem tudja, hogy léteznek.