F1-es boxkiállás -Pit Stop

A Forma-1-ben a média és közönség figyelme elsősorban a pilótákra irányul, de ez továbbra is csapatsport, és nem csak a versenyek között teszt és fejlesztési időszakban, hanem magán a versenyen is. A precízen időzített és milliméter pontosan koreografált bokszmunka ma már éppen olyan szerves része a versenystratégiának, mint a versenyző pályán nyújtott teljesítménye és alkalmazott stratégiája. A kerékcserék, tankolások, szükség esetén gyors alkatrészcserék és beállítás módosítások hibátlan elvégzése a bokszban feladatát teljesítő csapat felelőssége.

A Forma-1 története során azonban nem volt mindig ennyire fontos szerepe a szerelőknek a bokszban. A kiállások kívülről nézve szervezetlennek, nem egyszer kaotikusnak tűntek az 1970-es évek végéig, különösen akkor, ha nem volt megfelelő a kommunikáció a csapat és a versenyző között, és emiatt nem előre tervezetten érkezett a pilóta a bokszba. A mai bokszmunka szervezettsége akkor kezdett kialakulni, mikor az FIA engedélyezte a verseny közben tankolásokat, ám ezzel párhuzamosan csökkentette a versenyautókban elhelyezhető üzemanyagtankok maximális méretét.

A versenyautó a bokszutca megközelítésekor aktiválja a sebességkorlátozó elektronikát, mert a bokszutcában mind az edzéseken, mind a versenyen sebességkorlátozás van érvényben. A kerékcsere és tankolás helyének megtalálásában segítséget nyújt a ’nyalókás ember’, aki mutatja, hogy hová kell beállnia. A ’nyalókás ember’ kezében található egy hosszú rúd a végén egy táblával, aminek a két oldalán a "Stop / Első fokozat" felirat olvasható. E táblát a pilóta beállása után az autó előtt tartja, utasítást adva ezzel a versenyzőnek a megfelelő műveletek elvégzésére. Az autó megáll az előre pontosan kijelölt helyén, majd ha kereket kell cserélni, akkor a szerelők azonnal megkezdik a használt kerekek le-, és az újak felszerelését.

Minden egyes kerék lecseréléséhez három szerelőt alkalmaznak, egyikük kezeli a kerékkulcsot, meglazítja és leveszi, majd visszahelyezi és meghúzza a kerékanyát és biztosítja azt a lecsavarodás ellen. Egy szerelő leveszi és azonnal elviszi a közelből a használt kereket, egy másik pedig felteszi az újat. Ezzel egy időben két másik szerelő csatlakoztatja az üzemanyagtöltő csövet, az egyik precízen rögzíti a csonkot, majd eltávolítja a tankolás végeztével, a másik segít tartani a nehéz csőrendszert. Többször megfigyelhető a tankolások során egy harmadik szerelő is, aki segít ellépni a két tankolást végző társának, hogy az autótól a lehető leggyorsabban el tudjanak távolodni.

További szerelők is munkába léphetnek az autó körül, amennyiben például állítani kell az első vagy hátsó szárnyak meredekségén. Ha megsérül egy karosszériaelem, akkor annak a cseréjét is a szerelőknek kell elvégezniük, külön készülnek minden egyes gyorsan cserélhető elemmel kapcsolatos munkára, rendelkezésükre állnak segédberendezések és célszerszámok. Például a rendkívül sérülékeny első szárnyat egyben cserélik, alig valamivel hosszabb idő alatt, mint ami egy normál kerékcseréhez szükséges.

A pályán menet közben nagyon sok porral, a gumik kopása során keletkező kisebb gumidarabokkal, esetleg szeméttel találkozhat a versenyautó, amit a szerelőknek el kell távolítaniuk a versenyautó hűtőrendszerének levegő-bevezető nyílásaiból, hogy ezek ne csökkentsék a hűtők kapacitását. Általában egy-egy szerelő végzi ezt a munkát az autó két oldalán. További szerelőket lehet megfigyelni az autó mögött, akik készenlétben állnak az autó esetleges lefulladása esetén az újraindításra. Az F1-es versenyautókban nincs önindító, külső szerkezetet tolnak rá a váltóház végén kialakított tengelycsonkra, amivel megforgatják a főtengelyt a beindításhoz.

Mikor a szerelők elkészültek a saját feladatukkal, akkor hátralépnek és/vagy felemelik a kezüket. Ez a jelzés a ’nyalókás ember’ felé, hogy minden készen van. A ’nyalókás ember’ feladata figyelemmel kísérni az autón folyó munkákat, meggyőződni arról, hogy az elindulásra csak akkor ad engedélyt a pilótának, mikor éppen nem érkezik másik versenyautó a bokszutcában. Ha minden feltétel adott, akkor egyszerűen felkapja a tábláját, ekkor a versenyző azonnal elindul a boksz kijárata felé. A sebességkorlátozó elektronikát csak akkor kapcsolja ki a versenyző, mikor a bokszutca végét jelző vonalat átlépte.

Ma már egy átlagos kerékcsere - függően a szerelők tapasztalatától és összhangjától - 4-5 másodperc alatt elvégezhető, a ténylegesen állva töltött idő a betölteni kívánt üzemanyag mennyiségétől függ.

Egy rész tudomány, egy rész varázslat - a megfelelő stratégia elengedhetetlenül szükséges a verseny megnyeréséhez (a rossz stratégia pedig mindig rossz eredményt hoz). Az alapvető változók az egyenletben a gumik és az üzemanyag mennyisége, de ezen túl gyakorlatilag végtelen számú befolyásoló tényezőt lehet számításba venni.

Nem sokkal azt követően, hogy az FIA újra engedélyezte a verseny közbeni tankolásokat, a csapatok stratégiai tervezői is munkához láttak. Gyorsan kiderült, hogy annak ellenére, hogy egy átlagos versenytáv, összesen egy tervezett verseny közbeni tankolással teljesíthető lenne, sokkal jobb eredmény érhető el, ha kettő, három, vagy még több rövidebb tankolással teljesítik a pilóták a futamot. A kevesebb üzemanyag könnyebb autót is jelent egyúttal, amivel gyorsabb köröket lehet futni, nem terheli annyira a puha keverékű, nagy tapadású gumikat, amik így lassabban is kopnak. Akkor érdemes egy további kerékcserét betervezni, ha az ezzel járó - pályánként változó - nagyjából 30 másodperc kiállási időnél többet lehet nyerni.

Az előre eltervezett versenystratégiát gyakran a futam közben is változtatják a csapatok. Érdemes például előre hozni egy kerékcserét, ha a versenyző nagy forgalomba, lassú autók közé szorult, majd a tankolás után forgalommentes részre tud visszajönni és tiszta, gyors köröket tud futni. További tényező, hogy a frissen megtankolt autó nehezebb, ezért fékezés során nagyobb felületi terhelés alakul ki a gumikon, ami esetleg még az előzést is segítheti. További lehetőség, hogy a tervezettnél kevesebb üzemanyagot tankolnak, ezzel hamarabb befejezve a bokszmunkát és segítve a versenyzőt, hogy a riválisa elé tudjon visszaállni a pályára, ez az ’előzés a bokszutcában’. 2007-ben az FIA egyetlen gumiszállítóval állapodott meg, ami ismét a taktikák átgondolásához vezetett, hiszen minden pilóta azonos gumikat tud használni, de kötelezően használni kell a versenyre biztosított ’puha’ és ’kemény’ keverékeket is a futam során.

A fentieken kívül hatalmas mennyiségű adatot vesznek figyelembe a stratégák: időjárás jelentések (saját mérések, helyi szolgáltatók adatai, szerződött partnereik adatai), a pálya vonalvezetése, a kanyarok száma és iránya, az aszfalt állapota, a bokszutca hossza, stb. Azonban hiába a tökéletesen felépített taktika, ha a futam során valamilyen oknál fogva bejön a pályára a biztonsági autó, vagy hirtelen megváltozik az időjárás. Aki a legjobban tud alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez, annak lesz a legjobb esélye a végső győzelemre.